Hatvani Szabolcs/ Rónai József
Mindenen túl II.


Fázol? Várj, betakarlak az éggel,
 
Gyönyörű álom volt, de ne ébredjünk még fel.
 
Fogd a kezem, bízd rám magad,
 
Most elrepítelek, a lét határán átsegít majd a képzelet…



 
Ketten, együtt a semmi ölében,
 
Ilyen üres volt nélküled százezer évem.
 
Fogd a kezem, bízd rám magad,
                                
Én melletted vagyok, a Tejúton elszórt morzsák csak a csillagok…

 

 
Gyere, üljünk le ide a Világ szélére,    lógassuk lábunk a semmibe,
 
Távol vagyunk Földtől, Naptól, minden ártó gondolattól.
 
Együtt vagyunk, csak mi ketten,        Világtól kívül rekedten,
         
S ha ebből is már        elég volt, lépünk egyet előre.