Hatvani Szabolcs/ Rónai József
Mindenen túl


1. Alattunk megdőlt már a fű, fölöttünk a kék ég,
Tereli százezer fehér bárányfelhőjét.
Mögöttünk a Föld előttünk az Ég, szédít a messzeség,
De lelkünknek nem szabhat határt, bármerre elrepít.


Mindenen túl csábít a végtelen,
Túl az álmon, túl az ébredéseken,
A dal, ha halkul s a bálnak vége már,
Mindenen túl, mondd, hogy várnak ránk,
Bár csak együtt lépnénk át a határt.


2. Jó így Veled az életem szerelmed részegít,
Jó volt Veled a fűben lent, legyen jó hát megint.
Fekszünk a fűben Te meg én, nézünk az ég felé,
Mi hallgatunk, üvölt a csend, a lelkünk összeér.


Mindenen túl csábít a végtelen,
Túl az álmon, túl az ébredéseken,
A dal, ha halkul s a bálnak vége már,
Mindenen túl, mondd, hogy várnak ránk,
Bár csak együtt lépnénk át a határt.


3. Megszületni volt erőd, de élni több kell,
Túl mindenen maradj velem, maradj velem.


Mindenen túl csábít a végtelen,
Túl az álmon, túl az ébredéseken,
A dal, ha halkul s a bálnak vége már,
Mindenen túl, mondd, hogy várnak ránk,
Bár csak együtt lépnénk át, bár csak együtt lépnénk át a határt.